Semmi nem elég

Lépten-nyomon szembejönnek a reklámok. Plakátok, szórólapok, rádió spotok, boltok kirakatai hirdetik, hogy „VEGYÉL MEG!”.

Próbálunk ellenállni a kísértésnek, de előbb-utóbb beadjuk a derekunkat, mondván: „Erre szükségem van”, vagy „Most akciós, így rengeteget spórolok, ha megveszem!” De mi lesz a sok-sok megvásárolt holmival?

Egyik kedves barátnőm, valahogy mindig elhiszi: amit meglát kell neki. Ám aztán mégsem látom rajta a hőn áhított, vagy épp szükséges ruhaneműket. Kérdezgettem is, hogy mi lett ezzel vagy azzal a pompás darabbal, mire a válasz: Egyszer-kétszer (vagy éppen egyszer sem) volt rajta, de ennyi. Mégsem olyan jó, mint gondolta, vagy valamilyen érthetetlen okból elsikkadt.

Tömérdek pénzt, időt, energiát áldozunk vásárlásra, a szekrényünk csak telik és telik, ám valahogy még sincs mit felvennünk. Ezért újból és újból beszerzünk egy-két dolgot, és kezdődik minden elölről. Kutatások bebizonyították, hogy egy átlagember kb. 10%-ban vásárol számára felesleges holmit. Egy boltkórosnál ez az érték minimum 50%. Én megnyugodtam, nálam nem ekkora a baj. És mégis, nemsokára Glamour-napok… Több, mint 100 márka óriási kedvezményekkel. Ennek melyik nő tud ellenállni?

Persze a környezetünkben lévők meg csak legyintenek: Á, ez vásárlásmániás, nem kell meglepődni. Hisz mi, a fogyasztói társadalom legjava, erre lettünk szocializálva, ebben nőttünk fel. Már egészen kicsi korunk óta hatottak ránk a reklámüzenetek, amelyek végső célja az eladás. Már rá se kell néznünk, a tudatalattink mégis válaszol: „Erre szükségem van!” Végeredmény: Nincs mit felvennünk, és ezzel a semmivel tele van a szekrény!


.