A hálózat csapdája

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a közmondás. Mit is jelent ez? Csak annyit, hogy nem csak külsőnkkel, viselkedésünkkel, hanem baráti körünkkel is kommunikálunk.

Gondoljunk csak bele, hogy belépünk egy szórakozó helyre. Ha egy tag ordenáré módon viselkedik, akkor az egész társaságra rányomja a bélyeget. Tehát mindenki megveti őket, és legszívesebben kitessékelnénk az egész bandát. Pedig csak egy ember okozott problémát, de mi az egész bagázst kiközösítjük. Mondván, mindenki a hozzájuk hasonlóval barátkozik, akkor a többi sem lehet különb.

Milyen érdekes is az emberi természet. Az utcán sétálva egy pillantás alatt véleményt alkotunk másokról. Egy szórakozó helyen, rögtön el tudjuk dönteni, melyik csoportot kerüljük, és melyikhez közeledjünk. Mégis az egyéniséget hirdetjük, az elfogadást, megértést, esélyegyenlőséget és a diszkrimináció mentességet szajkózzuk.

A digitális korszakban, elég csak megnézni a facebookot, twittert és hasonló közösségi oldalakat. Ezek után egyből leszűrjük következtetéseinket anélkül, hogy akár egy szót is váltottunk volna velük.

Ha már itt tartunk, akkor mit üzen rólunk a facebook ismerőseink száma? Például, ha valakinek ezertől több van, akkor ő népszerű vagy felszínes? Mindenkit észben tartani és a kapcsolatot (még ha nem is baráti) ápolni emberileg lehetetlen. Ellenkező esetben, ha valakinél csekély ez a szám, akkor róla mit gondolunk? Azt, hogy zárkózott, nem társasági lény, vagy sokan nem kedvelik, ezért nincs sok barátja?

Mi minden szűrhető még le a facebookos kapcsolati hálónkról? Különböző kutatók és facebook fejlesztők statisztikák, és egyéb algoritmusok bevetésével próbálnak még több adatot nyerni rólunk, amelyeket később ki tudja, milyen célra használnak fel… Meg tudják állapítani, hogy hány meleg ismerősünk van, vagy milyen politikai nézetet vallunk. A legújabb fejlesztéssel a bankok megállapíthatják ügyfelük kockázati besorolását, pusztán az ismerősi kör alapján. Vajon, ez mennyire veszélyes ránk nézve?