hétköznapi dolgokról

Semmi nem elég

Lépten-nyomon szembejönnek a reklámok. Plakátok, szórólapok, rádió spotok, boltok kirakatai hirdetik, hogy „VEGYÉL MEG!”.

Próbálunk ellenállni a kísértésnek, de előbb-utóbb beadjuk a derekunkat, mondván: „Erre szükségem van”, vagy „Most akciós, így rengeteget spórolok, ha megveszem!” De mi lesz a sok-sok megvásárolt holmival?

A hálózat csapdája

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a közmondás. Mit is jelent ez? Csak annyit, hogy nem csak külsőnkkel, viselkedésünkkel, hanem baráti körünkkel is kommunikálunk.

Gondoljunk csak bele, hogy belépünk egy szórakozó helyre. Ha egy tag ordenáré módon viselkedik, akkor az egész társaságra rányomja a bélyeget. Tehát mindenki megveti őket, és legszívesebben kitessékelnénk az egész bandát. Pedig csak egy ember okozott problémát, de mi az egész bagázst kiközösítjük. Mondván, mindenki a hozzájuk hasonlóval barátkozik, akkor a többi sem lehet különb.

Tavaszi fogyókúra, avagy tudom mit ettem tavaly nyáron (és azóta...)

"A tükör előtt állok és iszonyú a látvány...." mondá a Rapülők anno. Rám igaz ez ma is, bár nem bámulok mint, egy ma született bárány. Pontosan tudom mit látok, az hogyan került oda, és kábé 10 éve már, hogy a csapóajtó nem tud orrba vágni: a dudor - amit máskor csak pocaknak neveznék - megvéd. Tehát fogyókúrázni kéne és az esetemben ez azt jelentené, hogy amit eddig műveltem evés gyanánt az erősen elfelejtendő. A kérdés csak az, hogy hogy jutottam idáig? Azért lettem ekkora, mert rosszul kezdtem táplálkozni, vagy azért kezdtem rosszul táplálkozni, mert csak így tudtam megoldani?

Valentin

Valentin Nap van. Nekünk, magyaroknak, Bálint-nap, vagyis a szerelmesek ünnepe. A legnagyobb közösségi oldalt már napokkal ezelőtt, valósággal elárasztották, az angol és magyar feliratú lufikról, bögrékről és mindenféle ajándéktárgyakról készült fotók képei. Ha tehát valaki szereti ezt a napot, annak is teljesen elvegyék a kedvét a giccses, csicsás, gejl képekkel. Tipikus szerelmes idézetekkel melyeknek szinte semmi közük sincs sem a magyar, sem a világirodalom szép, szívhez szóló költeményeihez. És most nem a rosszindulat vagy az irigység beszél belőlem.

szo-szo...

Más szemmel látom már az emberi beszédet. Másképp  a társalgást. Az egyetemen egykor megtanultam a különböző meghatározásokat, definíciókat a kommunikációról, a beszédről és a magyar nyelvről. Olyan távolinak és megfoghatatlannak, személytelennek tűnt. Csak tananyag volt. De változnak az idők.  Akkor érzi az ember a dolgok igazi értékét, ha nélkülöznie kell. Szépen beszélni a legegyszerűbb dolog. Ezt gondolják sokan. Az emberek csak hanyagságból, időtakarékosság miatt nem figyelnek és elharapják a szavak végét, vagy összemosnak egy-egy szókapcsolatot, vagy egyszerűen csak hadarnak. Luxus!

Új esély

Kaptam az Élettől egy nagy pofont. Kaptam az Élettől egy nagy pofont, újra! Amikor azt hittem már vége a megpróbáltatásoknak, akkor hidegzuhanyként ért a hír, hogy mégsem. A saját hibámból, még  halogatom a teljes gyógyulást nyolc héttel, ráadásul egy gipszel a kezemen. Néhány napig nagyon sajnáltam magam és teljesen a padlóra küldött a hír, de aztán el kezdett foglalkoztatni a dolog és gondolkodásra ösztönzött. Ez nem lehet véletlen. Valamit még meg kell tanulnom. De vajon mit? Valamit nem csináltam jól! Ekkor jött a felismerés, hogy türelmet.

Ne lopj!

Ne lopj! –  ez a tízparancsolat egyik tételmondata. És ha ez így van, márpedig így, akkor be kell tartani. De mi van, ha az ember nem szándékosan követ el bűnt?! Nem szándékosan veszi el mások tulajdonát?! Ez a kérdés akkor jutott eszembe, amikor édesapám hazaérkezve valahonnan tele tömött zsebbel ér be az ajtón, tele a zsebe „zsákmánnyal”. A magyar nyelv legkülönfélébb szókapcsolatait alkotja meg, a legkülönbözőbb stílusban és ez fel sem tűnik neki. De abban biztos vagyok, hogy nincs egyedül.

Oldalak